Tüntetést szervez a Jobbik Horthy Miklós Budapestre vonulásának évfordulóján, november 16-án, kedden 18 órára a budapesti Kossuth térre, Károlyi Mihály szobrához, melynek eltávolítását célzó jobbikos javaslatot az Országgyűlés kulturális bizottságának fideszes többsége leszavazta. A nagygyűlés egyik apropóját az adja, hogy a kétharmados kormánytöbbség a rendészeti törvényeket a diktatúrákat megszégyenítő módon akarja módosítani: ezentúl idegen rendőri erők is korlátozás nélkül vehetnének részt magyarországi akciókban, mint például tömegoszlatásokban, továbbá bárki korlátlanul megfigyelhető, lehallgatható lesz.
Pénteken újra megnyitják Kolontárt. A hazatelepülés feltételeiről, körülményeiről másfél órás fórumon tájékoztatták a lakosságot.
Lakossági fórumon tájékoztatták a kolontáriakat a visszatelepítés forgatókönyvéről csütörtök este az ajkai Sportcsarnokban, a majd egy hete otthonát elhagyni kényszerülő 715 ember péntek déltől visszatérhet a Veszprém megyei településre, az utazáshoz három autóbuszt biztosítanak.
A lakossági fórumon a vörösiszappal elöntött település szinte valamennyi lakosa részt vett, az MTI tudósítójának a tájékoztatóról távozva azt mondták, a bizonytalan jövő miatt "eléggé paprikás" volt a hangulat. A fórumra csak a kolontári lakosokat engedték be, a Sportcsarnok bejárata előtt rendőrök álltak.
Tili Károly, Kolontár független polgármestere a több mint másfél órás fórum után az MTI tudósítójának azt mondta, tájékoztatta az embereket arról, hogy a települést átszelő újonnan épített gát megfelelő biztonságot nyújt egy esetleges újabb gátszakadásnál. Azt nem tudta megmondani, hogy a bontásra ítélt házakat péntek délig, amikor újra megnyitják a falut, ledózerolják-e, ugyanis a bontási engedélyt a devecseri jegyző még nem írta alá.
A lakosok elmondása szerint abból keletkezett vita, hogy miként oldják meg a gyermekek iskolai oktatását, mert az intézmény az iszapömlésben megsérült, és mi lesz azokkal, akik munkába járnak, és csak 30 kilométeres kerülővel juthatnak be Ajkára, ráadásul a korábbi, óránkénti, menetrend szerinti buszközlekedés sem biztosított.
A probléma abból adódik, hogy a Kolontárt és Ajkát összekötő utat még legalább 3 hétig zárva tartják, mert a településről a törmeléket és az összegyűjtött iszapot ezen az úton hordják az erre kijelölt zagytározóba.
A kolontári óvodások a tervek szerint külön busszal továbbra is Ajkára járnak, a 16 iskolás pedig hétfőtől Noszlopra.
Probléma az is, miként gondoskodnak majd azoknak az embereknek a lakhatásáról, akiknek a háza megsemmisült a múlt hétfői katasztrófában. A 35 megsemmisült ház tulajdonosai közül mindössze 13-an döntöttek úgy, hogy más településre akarnak költözni, a többiek az újonnan épülő lakóparkban, vagy a faluban vásárolt ingatlanban maradnának.
A lakossági fórum befejezésekor élelmiszer- és tisztítószer-adományokat osztottak az embereknek.
A katasztrófavédelem azt közölte csütörtök este az MTI-vel, hogy a hazatelepülő lakosoknak porálarcot osztanak, egyben tájékoztatást adnak, miként védekezzenek a szennyező anyagtól.
Az ajkai zagytározó 10-es kazettájának múlt hétfői sérülése miatt bekövetkezett katasztrófában kilenc kolontári lakos vesztette életét, másfél százan megsérültek, többük állapota még mindig súlyos.
MTI - barikad.hu
Jobbik TV - Jobbikosok és gárdisták a vörösiszap-katasztrófa helyszínén
https://www.youtube.com/watch?v=Ob0wsm8l7mg&feature=player_embedded
Túlélni, átélni, együtt élni vele – Megrázó erejű vallomás a vörösiszap-katasztrófáról
Megpróbálom leírni a leírhatatlant. Talán segít enyhíteni a fájdalmat, ha kiírhatom magamból.
Megpróbálom leírni a leírhatatlant. Talán segít enyhíteni a fájdalmat, ha kiírhatom magamból. 2010. október 4-én ugyanúgy indult minden, ahogy egy hétfőn indulni szokott. Kicsit az oviba, nagyot az iskolába indítottam, a férjem és én dolgozni mentünk. Ebéd után jött az első telefon, kolléganőm fia telefonált, nem tud dolgozni menni, mert kiszakadt a gát. Nem igazán tulajdonítottunk jelentőséget neki, hiszen az esőzések miatt hol az egyik, hol másik patak vagy éppen folyó áradt meg és lépett ki a medréből. Aztán egyre több telefon jött, és egyre biztosabbá vált: nagy baj van! Szöveg: Hacherné Varga Veronika
Bekövetkezett, ami már hosszú évek óta lebegett a fejünk felett. Az Ajka és Kolontár között épített 10 tározó kazetta közül a legnagyobb átszakadt, és elárasztotta Kolontárt, Devecser nagy részét és Somlóvásárhelyet is érintette. Szerencsére őket már nem érte annyira váratlanul. A helyzetet súlyosbította, hogy az ebben tárolt vörös iszap erősen lúgos vegyhatású, pontosan 13 PH értékű, tudni kell, hogy 14 PH a maximum.(Erre mondták a médián keresztül a MAL illetékesei, hogy nem mérgező.)
Futótűzként terjedt a hír, kolléganők jöttek be a kórházba segíteni kérés nélkül, orvosok, ápolók, betegszállítók maradtunk együtt ott műszak után, hiszen nem tudtuk mire számítsunk.
Aztán megérkeztek az első sérültek, egy anya a kisgyermekével és az őket megmentő fiatalember. Ekkor láthattuk mire képes a vörös iszap, amely rázúdult a településekre és az ott élő, mit sem sejtő emberekre. Derékig felmaródott a bőrük és jöttek a többiek vége láthatatlan sorban. Akkor és ott nem volt idő szörnyülködni, tettük, amit kellett, amit lehetett, és amit tudtunk. Mindenki az iszaptól vöröslő ruhában, könnyes szemmel. Zavarodottság, rémület bizonytalanság és mérhetetlen fájdalom. Soha nem hittem volna, hogy pár órába ennyi fájdalmat, szenvedést bele lehet sűríteni, pedig 20 év alatt traumatológiai és sürgősségi szakápolóként láttam sok mindent. Szinte mindenki aggódott, vagy éppen kereste valamelyik hozzátartozóját. Végig nézni, ahogy anyák a gyermekeikért zokognak, egyikük saját két kezéből ragadta ki az ár a kicsi gyermekét, a másikat éppen csak feltudta dobni a szekrény tetejére, így is súlyos sérüléseket szenvedett. Idős bácsi, akinek feleségét vitte el az udvarról a gyilkos áradat, és már csak holtan találták meg másnap kilométerekkel arrébb. Volt olyan szerencsétlen, akit kolontári udvaráról a devecseri Húsüzemig sodort az ár, és ujjbegynyi bőr nem volt a testén, de élt és a testvérét kereste, míg eszméleténél volt. Még sorolhatnám… 62 sérültet láttunk el 4 óra leforgása alatt mindegyikük felhólyagosodottra maródott bőrű, kétségbeesett fájdalomtól elgyötört ember volt. Jöttek a hírek: sokan eltűntek, voltak, akik épp mentés közben vesztették életüket, nem számolva és talán nem is ismerve a lúgos iszap veszélyét, gondolkodás nélkül ösztönösen vettették magukat a sodrásba, hogy mentsék a legdrágábbat, az emberi életet.
Voltak, akik csak úgy menekülhettek meg, hogy a saját padlásukról leszedve a cserepet kimásztak a tetőre. Családok váltak hajléktalanná, nincstelenné.
Sötét este volt mire a délelőttös műszakból hazaértem. Kerülőnek mentünk és nem igazán láttam semmit és talán nem is érzékeltem volna. Egyfajta zsibbadt mélabú telepedett rám. A Jó Isten a családomat megkímélte a házunktól 50-100 méterre állt meg a gyilkos folyam.
Aztán másnap jött a döbbenet reggele. Nem hittem a szememnek: vérvörös föld, a vizek vérré váltak a bibliai csapások egyike tárult elém. Hihetetlen hogy ezt valaki is túlélhette. A városban mindenütt kétségbe esett fájdalomtól megtört emberek.
Zavarodottság, félelem az újabb katasztrófától mindenfelé. Rémhírek röppenek fel, káosz, rettegés és menekülés. Szüleikbe görcsösen kapaszkodó gyerekek, kisírt szemű vörös iszaptól maszatos arcú felnőttek. Döbbenet mindenütt.
Hajlott hátú öregasszony szélmalomharcot vív, seprűvel próbálja a térdig érő iszapot kiterelni az udvaráról, tán föl sem fogja: ez többé nem lesz az otthona.
Az internetes portálokon, médián keresztül láthatnak képeket, videókat, de azok a képek csak töredékei az itt látható és megtapasztalható valóságnak.
Aztán jönnek sorban az aggasztó hírek, még mindig eltűnt embereket keresnek, a gát sem biztonságos… Négy áldozatról beszélnek, pontos adatot én sem tudok, de ennél sokkal több a halottak száma.
Mutatják a feltételezhető felelős arcát, szenvtelen, minden érzelmet nélkülöző hangon beszél, állítja: ez természeti katasztrófa. Nem tudom, nem hiszem, hogy az volna. Én sokkal inkább az emberi kapzsiság, felelőtlenség nemtörődömség, az emberi élet iránti legcsekélyebb tisztelet hiányát látom okként.
De az ítélkezést meghagyom Istenre. Csak kérni tudom, legyen könyörületes a végórán majd azokhoz, akiknek a lelkét terheli ez a mérhetetlen szenvedés.
Most pár nappal a tragédia után még mindig kaotikus állapotok uralkodnak. Érkeznek a segélyszállítmányok mindenfelől. Amiket idáig eljuttattak, azt állig felfegyverzett rendőrök kísérik és őrzik. Sokszor annak nem jut belőle, aki igazán rászorul, hiszen ők otthonaikból mentik, amit még lehet, vagy éppen kórházi ápolásra szorulnak, vagy kórházban levő szeretteiket látogatják. Így sok haszonleső „őrszem” figyeli mikor, hova, mi érkezik és gátlástalanul akár többször is, többen sorba állnak egy családból. Talán ezen javít, hogy sokfelől érkeznek segítő emberek, így már a képzett szociális munkásoknak van lehetőségük személyesen szállítani az arra rászorulóknak az életük folytatásához, fenntartásához nélkülözhetetlen dolgokat.
Nehezíti az életet, hogy sokfelé nincs vezetékes gáz, illetve csőtörések miatt a vízellátás is akadozik. Emberfeletti munka folyik mindezek elhárítására.
Beszéltem olyan férfival, aki már 3 napja ugyanabban a ruhába takarítja a házát, hogy legalább egy szoba lakható legyen, mert az idős édesanyja belehal a fájdalomba, ha nem viszi haza, mint mondja: Ő már nem akar idegenben meghalni…
Mindenfelé állattetemek voltak, ezeket nagyon gyorsan eltakarították. Azóta is folyamatosan fogják be az elkóborolt állatokat, jó részük megvakult tele vannak sebekkel, nagy részükön már nem lehet segíteni.
Egyelőre nem látom a végét, nem tudom mi lesz, hogyan tovább. De látom az Isten könyörületességét, a rengeteg segítő szándékú embert és ez erőt ad. Nagyon sok mindenre szükség lesz, hogy az élet újra indulhasson. A kezdeti bénultság után az akarat megvan azokban az emberekben, akik úgy döntöttek továbbra is itt szeretnének élni, és talán a segítség is meglesz hozzá.
Süt a nap! Örülni kellene ennek, most mégsem tudunk, hiszen ez azt jelenti, szállni fog a por, ami mérgező nehézfémekkel van tele.
A kertekből már nem szedhetünk termést, ruhát nem teregethetünk a szabadban. Arcmaszkban kell járnunk az udvaron és az utcán. Féltjük azt, ami még meg van. Aggódunk a gyermekeink és a saját egészségünkért.
Sok mindent leírtam, azt hittem könnyebb lesz, de kimegyek az utcára és a fájdalom újra és újra belém mar.
Segíts meg minket, édes jó Istenem!
(A szerző traumatológiai és sürgősségi szakápoló az ajkai kórházban. 24 éve a bobai evangélikus gyülekezet kántora. Férjhezmenetele óta Devecserben él a családjával.)
barikad.hu
Október 12-én Debrecenbe érkezik a Szent Korona hű másolata, amely előtt délután 4 órakor együtt tesznek esküt a Hajdú-Bihar megyei jobbikos képviselők.